Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2012 december 21. számos kultúrában jelentős dátumként szerepel. Kezdve a Majáktól, a Hopikon át egészen a Sumérokig. Míg a közvélemény azon rágódik, vajon mi fog történni azon az ominózus napon, addig az idő egyre csak ketyeg. Manapság már egyre kevesebb embert érdekel az, hogy miért is jegyezték le a naptárakba ezt a fontos eseményt. A rég elveszett Maja civilizáció valóban a világvégét jósolta meg, vagy csupán egy új korszak kezdetét?
A téma nem új keletű. A világvégétől való félelem a régmúltban is többször felütötte fejét. Elég csak a Krisztus utáni 665-os esztendőre gondolnunk, amikor is azt hitték, hogy egy év elteltével, 666-ban a Sátán jön el majd a Földre és elpusztít mindent. Már akkoriban akadtak olyan szemfüles emberek, akik rájöttek, a világvége hatalmas üzlet. Az emberek hajlandóak voltak nagyobb pénzeket is rááldozni lelkük tisztaságára, gyakran hagyták az egyházra vagyonukat, lévén, hogy majd jó kezekben lesz. Így aztán magától értetődő volt, a félelemtől hajtott halandók hajlandóak még több sarcot kipengetni életükért. 666 után 999 sem jött be, az ezredik évbe belépve sem pusztult el az emberiség. A következő jelentősebb vaklármára egészen 1999-ig kellett várni, amikor is rengeteg légből, és nem légből kapott teória ütötte fel fejét szerte a világban. Közülük elég csak néhányat említeni, miszerint totális apokalipszis, és nukleáris háború jellemzi majd az 1999-es esztendőt, el jő az Antikrisztus, meteor csapódik a Földbe, Jézus másodjára is leszáll a mennyekből, vagy épp jégkorszak lesz. Mégis az egyik legismertebb prófécia a 99-es évvel kapcsolatban az úgynevezett „Y2K” probléma volt. Eszerint úgy szólt az égbe kiáltott nagy kérdés, hogy mit csinálunk 2000. január 1-je után mindazokkal a programokkal, amelyekben az évszámot két számjeggyel jelöltük, és azokkal a gépekkel, amelyekben az évszámot jelző számláló 1999-ről nem 2000-re, hanem 00-ra ugrik? Nemsokára nevet is adtak e problémának. Ma már világszerte Y2k (Year 2000) névvel illetik. De mi a helyzet 2012-vel? Látszólag csak egy szimpla évszámmal van dolgunk. Számtanilag kielemezve sem találunk benne semmi szokatlant. Az ősi Maja kalendárium mégis ezzel a dátummal, egészen pontosan 2012 december 21-ével ér véget. 
 
„Jóslatuk szerint az ötödik (utolsó) Nap ideje, amiben most élünk, 2012. december 21-én egy mindent elnyelő árvíz következtében fejeződik be, amit a világűr újjászületése követ majd. Sok maja vallási hagyomány képezi ma is tudományos viták tárgyát, biztosnak csak az tűnik, hogy a maják a világot három részre osztották: alvilágra, Földre és Égre.”
 

A fenti idézet a Wikipédiáról való. Itt két dolgot szeretnénk megjegyezni. Az egyik hogy téves információkat tartalmaz, ezúton szeretnék kérni arra mindenkit, hogy a Wikipédiát meglehetős fenntartásokkal tessék ezentúl kezelni. Félreértés ne essék, nagyon szép kezdeményezés ez a hatalmas ismerettár az interneten, azonban ezt is emberek szerkesztik, nem robotok. Ezért gyakran megesik, hogy téves adatok kerülnek be a rendszerbe, ami azért sajnálatos, mert magát a Wikipédiát rengetegen használják nap mint nap anyaggyűjtésre. Tipikus példája annak, hogyan terjed el egy-egy félrehallott dolog a nagyvilágban. Szóval tisztázzunk: Valóban befejeződik egy nagy utolsó ciklus a Maja kalendáriumban 2012-ben, azonban nincs szó semmiféle árvízről, vagy világvégéről. Egyszerűen csak véget ér az utolsó ciklus. Hogy utána mi történik? Lenullázódik az időszámításuk, vagy valóban mindennek vége? Nem lehet tudni, de egy biztos, mégpedig az, hogy az eredeti Maja jóslatban nem volt semmiféle özönvízre utalás, sem világvégére. Persze ezzel még nem lettünk okosabbak. Továbbra sem tudjuk mi fog történni 3 év múlva. Egy üres könyv lapjait is meglehetne tölteni végtelennek tűnő, hosszan kígyózó fejtegetésekkel, teóriákkal, elemzésekkel, azonban mivel ez nem fér bele a blog szűkös formai kereteibe, ebben a cikkben inkább csak összeszednénk lehetséges forgatókönyveket 2012-vel kapcsolatban. Néhány későbbi cikkben aztán úgyis visszaköszön még a téma, mérget lehet rá tehát venni, hogy nem ez az utolsó világvége szösszenet.

 

1. Aszteroida/Meteor/Üstökös: Az egyik legnépszerűbb teória. Szinte minden világvége „cirkusz” előtt elhangzik, így most sem tett kivételt a média, illetve a közvélemény. Számtalan lehetséges oka van annak, hogy valóban csillagközi ütközést éljünk át. A régmúlt letűnt civilizációi már több ezer évvel ezelőtt is az eget kémlelték, s számtalan égitestet fedeztek fel technológiai hiányosságaik dacára. Több, egymástól független kultúrában is meg van említve a 2012-es dátum egy esetleges becsapódás kapcsán. Azt se feledjük hogy valóban „esedékes” lenne már egy ilyen, hiszen minden párezer évben eltalálja egy nagyobb égitest bolygónkat, s ezeknek a randevúknak általában nyomai is vannak a történelemben. Ugyan nem üstökös, de ide tartozik a Nibiru is, vagy ahogy Amerikában emlegetik, Planet X. Hogy mi is tulajdonképpen, arra nem könnyű válaszolni, lévén, hogy senki sem látta, vagy figyelte meg. A vélemények azért nagyjából megegyeznek, így egy fantomrajzot sikerült felvázolni róla: Hatalmas, a Földtől körülbelül 20-szor nagyobb vörös óriásbolygó. Pályája érinti (át is halad rajta) a mi naprendszerünket, nagyjából 3660 évente tesz meg egy teljes ciklust ezen a pályán. Kisbolygók, esetleg holdak keringnek körülötte, de egy aszteroida öv sem kizárt. Gravitációja méreténél fogva olyan hatalmas, hogy képes hatással lenni bolygónkra, ha a közelébe ér. Nos, ez utóbbi azért veszélyes, mert a teória szerint a nap és Föld között fog elhaladni, eltakarja majd a napot előlünk, gravitációja pedig megakaszthatja bolygónk forgását, illetve a pólusokat is megcserélheti egy átmeneti időszakra. Éghajlatunk emiatt fölborul, hatalmas földrengések és egyéb világkatasztrófák tizedelik meg az emberi populációt. 1983-ban fedezte fel a NASA, a bejelentést követően rögtön megindultak a találgatások, vajon eltalálja-e a földet, illetve ténylegesen belép-e naprendszerünkbe. A bejelentés után nem sokkal már tagadták az egészet. Sokan úgy hiszik, mindezt azért tették, hogy ne robbantsák ki a pánikot. Azóta rengeteget hallani róla. Vannak hírek, miszerint már a Plútónál jár, és jövőre már az amatőr távcsövekkel, illetőleg jövő év végétől szabad szemmel is megfigyelhető lesz. Amerikában is megindult az utóbbi években valami. Információk szerint a katonaság hatalmas, több millió ember befogadására képes óvóhelyeket kezdett építeni a földalatt, eldugott helyeken. Ezt egy felsőbb katonai vezető is megerősítette egy interjúban. (amint a nyomára bukkanunk hogy kicsoda, rögtön frissítjük a cikket) természetesen bizonyítékot senki sem tudott felmutatni a Nibiru létezésére, így fenntartásokkal tessék kezelni az esetet.
<!--[if !supportLineBreakNewLine]-->
<!--[endif]-->

Valószínűség ebben a században: 9
Valószínűség 2012-ben: 8
Megjósolták-e ősi civilizációk a múltban:10
Összegzés:27

 

 

2. Napvihar/Napkitörés: Nem ez lenne az első eset. 1859-ben már okozott károkat egy hatalmas napvihar, mely megbénította, sőt, le is állította az Észak-amerikai, és európai területek akkori távíró rendszereit. Köztudott hogy a sarki fényt csak a föld pólusain lehet látni, ott is csak röpke ideig, de 1859-ben több órán át sarki fényt lehetett megfigyelni a Karib tengeri területeken is. Ha csak ezt a legutóbbi napvihart, és annak erejét vesszük alapul, a jelen korban hatalmas áramkimaradásokat okozna, és az összes Földkörüli műholdat tönkretenné, a többi elektromos berendezésről nem is beszélve. Több heti, esetleg hónapnyi kimaradás a mai modern, technikafüggő világban sokkal komolyabb károkat képes okozni, mint azt az emberek gondolják.
 

 

3. Mágneses pólusváltás: Az elmúlt néhánymilliárd év alatt a Föld rengeteg pólusváltáson esett át. Ezt geológiailag is bizonyították. Ám, hogy ez a folyamat hogyan is megy végbe, csak néhány éve sikerült modellezni a számítástechnika segítségével. Hogy mi is tulajdonképpen a pólusváltás, szeretnénk segítségül hívni a National Geographic egyik ismeretterjesztő cikkét:
 
"Amikor Földünk még izzó, olvadt gömb volt, a fiatal bolygó ásványai lassan elkülönültek. A nehezebb anyagok, mint például a vas és a nikkel, lesüllyedt, és belőlük lett a gömbalakú földmag. A hatalmas belső nyomás megszilárdította a mag mintegy 2500 kilométer átmérőjű fémgömbjét, de a felszínhez közelebb, ahol kisebb volt a nyomás, a vas és a nikkel folyékony maradt. E folyékony külső mag mozgásai gerjesztik a Föld mágneses mezejét. Bolygónk mágneses mezeje „hasznos” képződmény: megvéd bennünket a Nap felől a bolygók és a csillagközi tér felé tartó töltött részecskeáramlás káros hatásaitól, létfontosságú a Föld körül keringő műholdak navigációja szempontjából, és segíti a költöző madarakat is a tájékozódásban. Mágneses pólusváltás átlagosan 200 ezer évente következik be, ám hozzá kell tennünk, hogy a két pólusváltás között eltelt idő széles sávban mozog. A geológiai bizonyítékok szerint bolygónkon utoljára 780 ezer évvel ezelőtt történt.
 
A jelenleg érvényes tudományos elméletek szerint a bolygók mágneses terét az úgynevezett dinamóhatás kelti. A dinamóelv lényege földi kísérletekben az, hogy ha egy fémkorong mágneses mezőben pörög, akkor az így keletkezett erő az elektronokat a korong középpontja felé taszítja. Amíg a korong forgásban van, addig az elektronok mozgása – az elektromos áram(lás) –mágneses mezőt indukál, vagyis a mágneses és az elektromos jelenségek egymást gerjesztik, erősítik. Sajnos meggyőződni nem tudunk róla, hogy bolygónk belsejében, 6400 kilométer mélyen valóban ilyen folyamatok zajlanak. Számítógépes szimulációk segítségével azonban közelebb kerülhetünk megértésükhöz. A Los Angelesi Kalifornia Egyetem kutatóinak számítógépes modellje a dinamóelvet leíró fizikai egyenleteken alapul. A számítógép folyamatosan halad az egyenletek megoldásával, az eddigi leghosszabb idő, amit eddig tanulmányozni sikerült mágneses mezőnk múltjából, 500 ezer év volt.
 
A modell tanulmányozása közben a kutatók felismerték, hogy a dinamóhatás következtében új mágneses erővonalak keletkeznek, amelyek normálisan a már létező erővonalak irányába állnak fel. Abban a pillanatban azonban, ha bármiféle mozgás, csavar, anomálisa keletkezik a külső magban, az új mágneses erővonalak iránya megváltozik, elindul egy folyamat a pólusváltás irányába. A folyékony külső magban keletkezett instabilitás fokozatosan tovább vándorol, körülbelül egy szélességi fokot évente. A folyamat leginkább a hurrikánok terjedéséhez hasonlítható, ám annál jóval lassúbb. A külső magban keletkezett legtöbb instabilitás átmeneti jellegű, egy idő után elveszti erejét. Néha azonban a körülmények kedvezőek ahhoz, hogy egyre nagyobb és nagyobb legyen. A meglévő mágneses mező ekkor gyengülni kezd. Ha a folyamat a teljes mag körül körbe ér, akkor bekövetkezik a mágneses pólusváltás. A múltban a váltás időtartama kétezer és 11 ezer esztendő között mozgott. Az Egyenlítő környékén relatíve gyors (2000 éves) volt a váltás, a sarkvidékeken hosszabb, ott fordul elő a 11 ezer éves felső határ. A váltás átlagos időtartama egyébként 7000 év, s mindezt harminc különböző helyszínről származó óceáni rétegmintából állapították meg a geológusok. A geofizikusok ma már meg tudják határozni a Föld köpenye és külső magja határán lévő azon pontokat, ahol ezek az instabilitások keletkeznek. A közelmúltban egy ilyen hullámzás keletkezett például az Atlanti-óceán közép-keleti régiójában. Hurrikánhoz hasonlóan az anomália tovább söpört a Karib-szigetek, majd Észak-Amerika felé. A mágneses mezőben bekövetkezett változások több évtizedes követésével kiderül majd, hogy ebből a kis hullámból keletkezik-e valamilyen nagyobb változás.
Az instabilitások gyengítik a Föld mágneses mezejét. Ma körülbelül 10-15 százalékkal gyengébb, mint amikor 1845-ben a német matematikus, Karl Friedrich Gauss mérni kezdte."
 
Arra hogy bekövetkezhet-e pólusváltás a mi életünkben, azt válaszolnánk, hogy lehetséges. 200 ezer évenként esedékes, mégis 780 ezer éve volt utoljára, mondhatni késik. Épp ideje lenne már, így nem szabad elvetni ennek lehetőségét sem.
 

Valószínűség ebben a században: 8
Valószínűség 2012-ben: 5
Megjósolták-e ősi civilizációk a múltban:0
Összegzés:13

 

4. Robbanás a Tejút közepén elhelyezkedő feketelyukból: 1983-ban Dr Paul LaViolette felhívta a figyelmet egy új veszélyre. Egy lehetséges csillagközi robbanásra a Tejútrendszer közepén elhelyezkedő feketelyukból. Ez a robbanás igen intenzív sugárzási hullámot indíthat el a Föld felé, köztük Gammasugárzást. A közeledő szuperhullám tartalmazhat gravitációs lökéshullámokat is. Feltehetően egy ilyen komplex hullám okozta a 2004-es Cunamit. Egészen pontosan ennek a kozmikus sugárcsomagnak a gravitációs hullámai, mivel pontos mérések szerint a Gammasugarak 21 órával az eset után érték el a bolygót. Ez volt a legerősebb fényintenzitású Gammasugárzás, amit valaha megfigyeltek a történelemben. A „lökéshullám” nagy valószínűség szerint nem a mi Galaxisunk közepe felől jött. Ez esetben, ha így történne, sokkal rosszabb dolgokkal kellene szembenéznünk.
 

Valószínűség ebben a században: 8
Valószínűség 2012-ben: 4
Megjósolták-e ősi civilizációk a múltban:1
Összegzés:13

 

5. Apokalipszis: Nem új keletű dolog. Az 1999-es év óta ezzel riogatják az embereket, hol okkal, hol pedig oktalanul. Főként háborúk idején, illetve mikor feszültebb a politikai helyzet bizonyos felek között. Háborúk viszont mindig voltak, mindig vannak, és mindig lesznek. A világ a totális kontroll felé húz. Egyre nagyobb a vezetők uralma, ma már nem lehet elbújni a kormány elől. A teória szerint eljön az Antikrisztus, hatalmas háborúk lesznek, totális anarchia alakul ki az egész világon. Valószínűnek tartjuk, igen. Lehetséges, bár meglehetősen feszült konfliktus jelenleg egyik ország között sem áll fenn, megtörténhet könnyen, hogy az elkövetkezendő években ez másképp alakul. Az első világháború is ugyan már ott lógott a levegőben egy ideje, még sem hitte senki, hogy lesz egyáltalán. Akárcsak második.
 

Valószínűség ebben a században: 21
Valószínűség 2012-ben: 6
Megjósolták-e ősi civilizációk a múltban:8

 

 

6. Idegen invázió: Nincs bizonyíték, csupán egy szűk réteg, akik hisznek ebben. Nem zárható ki a lehetőségek közül, hogy egy idegen civilizáció érkezzen az űrből ellenséges, leigázó szándékkal. Az utóbbi évek gabonaköreiben rengeteg 2012-re utaló jelet véltek fölfedezni a kutatók. A kérdés már csak az, hogy ez a figyelmeztetés segítő szándékú-e, vagy pedig egy bevett „hadmozdulat”.
 
 

Valószínűség ebben a században: 7
Valószínűség 2012-ben: 6
Megjósolták-e ősi civilizációk a múltban:7
Összegzés:20

Hogy mi is az igazság, melyik eshetőség jöhetne legjobban számításba, persze mi sem tudjuk. Mindenki csak találgat. Ha mégsem lenne vége a világnak, lehetséges hogy egyfajta változáson megy keresztül az emberiség. Anyagi, testi-lelki változásokon. Míg egyesek szerint dimenziót lépünk, mások egy magasabb szellemi szintre lépésre teszik le a voksukat. Eszerint megszűnnek a negatív gondolatok bennünk, mint például a gyűlölet, harag, irigység, és csak a pozitív valónk válik rualkodóvá személyiségünkben. Azok pedig akik nem hajlandóka  változásra, elpsuztulnak, elenyésznek. Az emberiség egy új korszakába léphet. Egy biztos. 2012 december 21-e nevezetes dátum lesz a világtörténelemben. Ha semmi különös nem történik majd akkor azért, ha pedig valóban bekövetkezik amitől rettegtünk, akkor meg azért. Egyet azonban hajlamosak vagyunk elfelejteni ilyenkor: Jobb félni, mint megijedni!