Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hétköznapok történelme

 

A Batthyány család irattárában, I. Ádám irataiból megtudhatjuk (1649), hogy Hetye község Fehérvár elestekor hódolt meg a töröknek, s kezdetben tizenöt forint adót fizetett. Később húsz forintot adtak Egri Haszan iszpáhnak Fehérvárra, tíz pint vajat és hat forint császár adóját fizettek. Iszman iszpáhi felemelte adójukat: huszonnyolc forint, tíz pint vaj és tíz forint császár adója. 1646-ban, mikor a szomszédos Köcsköt a török elfoglalta, négy lóval a faluba jöttek, és Géczi György négyéves kisfiát elvitték.

Egy 1591-ből származó záloglevélből arról értesülhetünk, hogy Hetyey Bálint hat évig volt kegyetlen török rabságban, majd kiváltotta magát. E célra Palásty Györgytől kapott ötszázötven magyar forintot. Fedezetéül lekötötte a Vas megyei Hetyében található elhagyott nemesi kúriáját és ugyanitt hét jobbágytelket, valamint öröklött nemesi szőlőjét a „Kis-Somlió” szőlőhegyén.

Egy 1657-es kezeslevélből tudjuk, hogy Hetyey György hetyei lakos negyven forint kezességet vállalt Horváth György peresztegi jobbágyért, akit Balogh András lólopásért vetett fogságra.

Az 1696-os egyházlátogatás feljegyzései szerint a falunak ez időben papja nincs, a tanító Hegedűs János. A két évvel későbbi vizitáció szükségesnek tartja megjegyezni, hogy bár a templom „nagy és kiváló” épületnek látszik, az elszegényedés miatt az újraépítési és javítási kötelezettségnek a hívek nem tudnak eleget tenni. Szintén a szegénység miatt hiúsult meg a Szent Jakab-napi búcsú megtartása. A korabeli feljegyzés szerint a templomnak sem javadalma, sem jövedelme nincsen, s felszerelése is csupán az alábbiakból áll: ólomkehely az ostyák őrzésére, egy másik ólomkehely tányérkával, továbbá három terítő és három törlőkendő.

A plébános a faluban él, a plébánia karbantartott és lakályosnak mondható. A plébániához a templomtól délre hat hold szántóföld (hat köböl terméssel), a Fél-szeren hat hold szántóföld (kilenc köböl terméssel) tartozik, azokat a plébániabeliek művelik: évente háromszor szántanak, kötelességüket képezi a vetés és az aratás. Rét is tartozik a plébániához: a Malom-szegben egy szekér szénát terem, a berek melletti felső mezőben található rét háromszekérnyit ad.

A plébánia bevétele részint a hívek által természetben, illetve pénzben teljesített szolgáltatásokból tevődik össze. Akinek saját ekéje van, fél mérő búzát ad, aki ekével nem bír, az fél mérő rozzsal és tíz dénár befizetésével teljesít. A zsellérek kötelezése gabonából csupán negyed mérő, pénz-szolgáltatásból pedig öt dénár. Az özvegyek és a „gabona nélküliek” öt dénárt adnak.

Az évi rendes jövedelemforráson túl az egyház számára bevételt jelentett az egyes jeles alkalmakkor teljesített szolgáltatás. Keresztelőkre egy tyúkot, egy kenyeret adtak a hívek, illetve ezeken túl annyi dénárt, amennyit a keresztszülők adtak. Az esketés díja „nőtleneknél” huszonöt dénár, mindkét fél özvegysége esetén ötven dénár, egyik fél özvegysége esetén huszonöt dénár volt. A gyászbeszédért huszonöt dénárt, a betegek látogatásáért tizenkét dénárt fizettek a hívek. Bár – mint említettük – a plébánia épülete szépen karbantartott, plébánosa éppen nem volt a településnek. A plébániaházban az iskolamester, az ágostai hitvallású, harminc év körüli, Molnáriból származó Gazdag István lakik, akiről még annyit tartott szükségesnek megjegyezni a krónikás, hogy könyvekből „szokott a népnek elő olvasni és akárhányszor szónokolni”.

A faluban – a feljegyzés szerint – ekkkor 227 lélek élt, közülük – a csecsemőket nem számítva – 63 katolikus, 155 ágostai, kilenc pedig helvét hitvallású volt.

Viszonylag bőségesen maradtak meg felhasználható forrásanyagok a XVIII. századból. A Batthyány család irattárából Vas megye közgyűléséről fennmaradt összeírásban például három hetyei taksás nemest találunk (zárójelben közlöm taksájukat): Francsics János (tíz forint), Börzsönyi János (tizennyolc forint), Bodó János (húsz forint).

Az Ostffy család levéltárának köszönhetően egy 1721-ből származó tanúvallatásból azt tudjuk meg, hogy a katolikusok 1707 körül vették vissza a templomot a lutheránusoktól. Az Erdődy család iratai ugyanezt az eseményt 1718-ra teszik.

A bécsi Kriegsarchiv (Josephinische Landesaufnahme 1763–1787) szerint Hetye (Hettije) temploma szilárdan épített, van néhány urasági háza, erdeje magas törzsű. A falut három oldalról mocsár veszi körül, közlekedni nehéz. Útjai jók, a jánosházi és a somló-vidéki oldalról emelkedőkkel van körülvéve.

A legpontosabb képet a korabeli viszonyokról a Batthyány-féle egyházlátogatás jegyzőkönyvéből kapjuk:

„Hetye egészen magyar plébániának és leányegyházainak: a templommal rendelkező Kis Somlyónak, valamint a templom nélküli Dukának kanoni vizitációja a Győri Egyházmegyében, Vas megyében és a Kemenesallyai kerületben, 1758. November 21-én.

A hetyei templomot idősb Szent Jakab apostol tiszteletére emelték. Búcsúja napján az egyház szolgáit Hettyei Benedek úr és a Gotthárd család szokta megvendégelni, úgyis, mint földesurak. A templom kőből épült, a szentély boltíves, zsindellyel fedett, deszkából álló tornya romos állapotban van, benne két harang függ. A kórusa és a szószéke fából készült, ez utóbbin a négy evangélista képe látható. Padjai alkalmasak használatra. Három oltára van, a főoltáron i. Szent Jakab apostol szobra, tabernákuluma fából befestve, antipendiuma ruhából. Második oltára jobbról a töviskoronás Krisztus, harmadik oltára a Szűzanyáé. A templom körül terjed el a temető, amely elég szűk, de minden oldalról körülkerítve palánkkal. Ki alapította a templomot, nem tudni, csak amikor 1718-ban az eretnekektől viszszakapták, akkor Vargyassy András renováltatta. Jövedelme három forint az évi perselyből, húsz forintja kiadva. Fölszerelése elég jó: szentségmutató, két kehely paténával, egyik ezüstből, két áldoztató kehely, de mindez aranyozva, három miseruha, egy meg feketében, egy szakadozott miseruha stólával és manipulussal együtt. De ostyasütő vasa is van, keresztek, gyertyatartók fából 12, szekrények, szenteltvíztartó, gyertyaoltogató stb.

A plébános, Tóth János magyar, közepesen német is, horvát is. (? – M. L.) Győrben három évig hallgatta a teológiát. Itt már nyolcadik éve plébános. Azelőtt Kovácsiban a Saáron tíz hónapig élt, Győrben pedig egy év és három hónapig káplánkodott. Anyakönyvei megvannak. Jövedelme: igavonó állattartóktól bármily nagyságú telkes is fél mérő nagyobb mértékű rozsot vagy búzát kap és 12 dénárt. A házasságban lévő zsellérektől ennek felét és hat dénárt (…). Stólája: keresztség után tyúkot és kenyeret két dénárral, vagy ezek helyett máriást. Szülő asszony bevezetője után kenyeret és öt dénárt, temetésért 25 dénárt, esküvőért Hetyén és Kiss Somlyón szabad stóla vagyis egy forint, vagy ennél több-kevesebb, Dukán esküvőért egy forint és kendő, vagy helyette máriás. Koledáláskor kevés zabot vagy árpát kap. Segélye 30 forint, 75 hold szántó földje található a hetyei határban a plébánia kert után bekerítve (…). Tüzifát a fogatot tartóktól – bármilyen telkes legyen is – egy szekér fát kap Hetyén és Kiss Somlyón, Dukán nyolc szekér fát kap. Ugyszintén szabad faizása, legeltetése és makkoltatása van a közös erdőkön. (…) Az árendások a plébánosnak hat forintot fizetnek, az első igavonóival hat napot és ugyanannyi kézimunkát szolgál, míg a másik árendás barmaival három napot és három napi házimunkát teljesít. Van Győrffy Katalin úrnőnek 300 forintos jámbor alapítványa is 100 forint utáni 6 forint kamattal, tehát összesen 18 forint, amelyért a plébános köteles 36 forint szentmisét mondani. A hetyei hívek hét vagy öt holdat, a kissomlyóiak évenkint három holdat, a dukaiak egy holdat munkálnak meg. Réteket: minden falu a saját határában lévő pléb. rétet kaszálja meg. A plébánia ház fából való, kerttel, udvarral és szobája ablakánál kis konyhakerttel. Ezt az épületet a hetyeiek építik és karban tartják.

A hetyei iskolamester, Kovács György szépen teljesíti kötelességét az énekben, a gyermekek tanításában, ha járnak és harangozásban. Jövedelme a szokásos terményekben, de itt még kap egy kenyeret és öt dénárt, a nem fogatosoktól ennek felét, fél kenyeret és polturát. A gyermekek az oktatásért adnak 30 dénárt. A temetésért jár neki 12 dénár, ha éjjel-nappal énekel és el is kíséri 35 dénárt kap. (…) Az iskolaépület elég jó karban van kis udvarral és kis kerttel. A hetyei hívek kötelessége építése és karbantartása.” Megtudhatjuk még, hogy a három község földesurai különféle részbirtokosok, közülük is a legkiválóbb a kissomlai Bogyai úrnő. A hívek száma a három községben „gyónni képes katolikus: 307, gyónni képtelen: 145, összes lélekszám: 827”.

Egy 1767-ből származó iratból arról értesülhetünk, hogy Hetyén árendása van Gothárd István úrnak (egy árendás két ökörrel), Szita Ferenc úrnak (két árendása van), gróf Erdődy Lajosnak, Somogyiné úrnőnek.

Az egyházmegye-szervező és székesegyház-építő Szily János püspök látogatási jegyzőkönyvéből tudjuk (1781), hogy Hetye kegyura Gothard István és a hetyei katolikus nemesség, földesurai: Gothard István, az Erdődy család, a Bogyai család és más nemesek. Összes lélekszáma 407, ebből 280 katolikus, 127 evangélikus.

1797 Szent György havának tizenötödik napján a francia csapatok közeledésére Vas vármegye nemesi felkelést hirdetett: „Minekutána Őfelsége avégett, hogy a francia ellenség dühössége ellen, ki kegyetlen fegyverével az isteni szolgálatnak, az törvényeknek és szabadságnak eltörlésére, az jó rendtartásnak a felforgatására egyedül törekedvén, már az nemes vármegye széleihez közeledett, ezen Magyar Hazánk hathatósan oltalmaztassék, insurrektiót, vagyis közönséges fegyverfogást kegyesen elrendelni, egyszersmind pedig azon okbul, hogy az alatt is a jó rendtartás és belső bátorság ezen Nemes hazában szorosan fent tartassék, parancsolni méltóztatott volna, hogy mindazokra, valakik netalán a belső hazai békességes bátorságot akár szóval, akár pedig cselekedettel, vagy akármi más móddal is felzavarni a népnek fellazításával, belső felháborodást okozni igyekeznének, különös vigyázás légyen, és az ilyennek, mint a hazánk csendes békessége és mind ez ideig huzamosan fenntartott nyugodalma, és ebből származott boldogsága ellen tusakodók, minden további pör folytatás, és személy válogatás nélkül tüstént meg ítéltetvén vétkes cselekedetekhez képest halállal büntettessenek, mely esetben Őfelsége is az ilyeneknek adandó élet kegyelméről, már előre kegyelmesen lemondott.”

Berzsenyi írta Kazinczy Ferencnek Nikláról a napóleoni háborúk idején, 1809. november 25-én: „Némely tájakon nagy rablások voltak, de gyilkosság és a fejérnépen erőszak az én hallásomra nem esett. Hetyéről (Vasból) az írja az én 70 esztendős atyám, hogy Colbert franc generális ment azon által negyvenezerrel. Sokszor négyszáz is szállott be hozzá, kik udvarán és szűrűskertjében tizenöt helyen is tüzeltek, ökröket vagdaltak, ővele requisitiókat írattak, de mindemellett oly fenyítéket tartottak, hogy azon katonákat, kik az ő kertjét és méhházát feltörték, a tisztek keményen megverették, és magok mind a kertet, mind a méhházat újra bezáraták.”